Írásaink

Nem áll meg…

Kedves Testvérnők és Testvérek! Remélem, az alábbi gondolatok lelki gazdagodásunkat szolgálják.

Elhagyva Húsvétot, az Élet/Feltámadás ünnepét, napról, napra haladunk Pünkösd felé. Ha szeretnénk, sem tudnánk megállapodni Húsvétnál. Milyen jó, hogy Mesterünk sem akarta ezt! Teljes bizonyossággal állította: „Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem…” (János 16,5a) Feltámadását követően még maradt egy rövid ideig a tanítványokkal, de „…az ő szemük láttára felemelkedett, és felhő fogta el az ő szemeik elől.” (ApCsel 1,9)

Haladt az idő; nem állt meg.

Tegnap múlt három éve annak, hogy drága Andreám utoljára jegyzett be a naptárába. Bejegyezte, hogy emlékezzen: mikor kell bevennie a gyógyszereit. Többet már nem írt bele… Rá tizenkét napra bekerült a kórházba, arra az ágyra, ahonnan már többé, magától nem kelt fel.

Amikor Mesterünk (f)elment, nem hagyta tanítványait magukra, és feladat nélkül sem! (János 14,1-4; 16,5-7; ApCsel 1,6-8) Támogató és feladat, azaz világos, egyértelmű cél nélkül, vajon megmaradhattak volna az Úton?

A Vigasztaló Szent Szellem, jóllehet meg-megmutatkozott korábban is, ám az ünnepélyes „székfoglalója” az első Pünkösdkor történt. Valósággal „berobbant” ebbe az anyagbazárt világba! A Mester által elkezdett munka, és az azt kísérő csodák folytatódtak, és tartanak a mai napig is!

Ezek közül a csodák közül néhány nekem is jutott! Nélkülük, az idő, a távollét Megváltómtól, eltávozott, elhunyt szeretteimtől borzasztóan elviselhetetlen lenne. 2017. pünkösdje után néhány nappal Andrea meghalt. Hitem és látásom szerint Ő egy más, ettől a mi világunktól sokkal csodálatosabba lépett akkor. Bízom abban, hogy az átváltozással járó megpróbáltatásában, végig vele volt a Vigasztaló. Bízom abban, hogy engem is, benneteket is felkészít a Szent Szellem a majdani találkozásunkra Urunkkal, Megváltónkkal, és a mennyei állampolgárokkal, így a megváltásban részesülő szeretteinkkel is! (János 16,13-16)

Kívánom, hogy addig, bölcsen használjuk a nekünk „kiszabott” időt! Ne úgy, mint a világ teszi! Kérjük gondviselő Atyánkat, segítsen ebben! (Zsid 9,9-15)

Jelenleg mi, mint gyülekezeti tagok – testvérek -, fizikálisan távol vagyunk egymástól: elsősorban a karantén miatt. Abban viszont bizonyosak lehetünk, hogy a Szent Szellem összeköt(het) minket, mindennek ellenére! Jó ezt tudnunk, a találkozás reményében! Kívánom, hogy tartsuk Vele a kapcsolatot, és Általa egymással is!

Szeretettel: P. Laci

Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.” Jakab levele 1,22-25

Kedves Testvérek!

Engedjétek meg, hogy a fenti Szentírás idézettel kezdjem levelem! E heti köszöntőm, egyben szeretet felhívásom a következő gondolat köré épül:

Jézus hallgatói és követői

Jézus Krisztus földi szolgálatának végéhez közeledve egy rendkívüli csodatétele, mintegy közjátékaként jelenti ki, ill. kérdezi az alábbiakat:

Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” János 11,25-26

A közel három és féléves szolgálata során sokan találkoztak vele. Számtalan nyomorult testi fogyatékosságát korrigálta, betegségét gyógyította. Ezrek gyűltek köré és laktak jól hallal és kenyérrel. Ismeretlen számban hallgatta Őt a tömeg, és állapította meg: szavának ereje van!

A Hegyi-beszéd is sokaság előtt hangzott el. Mennyien hallhatták:

“Amikor Jézus meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. Ő pedig megszólalt, és így tanította őket: Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek. Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Máté 5,1-16

Arról számol be a János evangéliuma, hogy amikor jól lakatott sok-sok embert, azok így reagáltak a csodára: “Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.” János 6,14b

Nagy tömeg kezdte el követni, hallgatva szavait. Másnap, amikor nem találták sem őt, sem a tanítványait, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy nyomára akadjanak a kenyéradó prófétának.

Tudták, hiszen nap-mint nap olvashatták, hallhatták: történt már ilyen atyáikkal a Pusztában. Ráadásul, ott nem is ilyen gabona vekni és halacska volt a csoda tárgya, hanem a mennyből hulló manna és fürjhús! 2Móz 16. rész

Ismeretük ellenére tagadhatatlanul jól esett nekik ez a gondoskodás! Végre valaki szájuk íze szerint muzsikált! Igaz, a pogány Róma megszállásától egyelőre még elnyomatva, de legalább jóllakva nézhettek a holnap elé.

– Már az is nagy segítség ebben a kegyetlen, nyomorult világban, hogy jól tart minket ez a József fia! – gondolhatták sokan.

Bízva nagylelkűségében, mindenben engedni akartak neki. Versengve akár megfelelni – pontosabban, precízebben, mint a Tórának –, mert meglátták benne az Eljövendőt.

 – Milyen jó nekünk! Mintha itt volna köztünk az Isten országa! – mondhatták.

Közeledve Húsvéthoz, látjuk lelki szemeink előtt az éljenző tömeget, pálmaágakkal kezükben, ahogy hódolnak a Jeruzsálembe szamárháton bevonuló királynak? Látjuk az éljenző, éhező tumultust, ami körülveszi?

– “Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya!” – zengte az ünneplő tömeg. János 12,13b

Nem sokkal később, vajon hányan kívánták közülük a halálát, amikor közvetlen tanítványai is szétszéledtek?

Megvallva az igazságot, sokaknak jutott el a füléig, gyomráig az Ige, aki testté lett. Sokan örültek az eredményeknek, sikereknek, amiket láthattak, átélhettek, másoktól hallhattak. Akár egy jól menő vállalkozás menedzserei, lóverseny-fogadói: boldogok voltak, amíg számításaik bejöttek. Földi számításaik: gyarapodás, növekedés, befolyás, hatalom… Amikor úgy látták, hogy a király is meztelen, ott hagyták magára, Nem követték tovább. Nem adott több kenyeret. Sőt! Amikor befejezte a kenyérosztogatást, még volt képe hozzá, hogy azt mondja: egyék az ő testét; igyák az ő vérét! Ez aztán a botrány! A semmiből felemelkedett prófétácska a kiválasztott nép fiainak mer ilyet mondani! A hallgatók elhagyták.

Jézus Krisztus megkérdezi a tanítványait: “Vajon ti is el akartok menni?” János 6,67 Péter, képviselve társait, válaszolt: “Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” János 6,68-69 Ők hallották és értették a Pásztor szavát. Válaszul: követték! Szétfutottak ugyan, amikor Mesterüket elfogták, de feltámadására már együtt voltak újra. A feltámadt Jézus is megjelent közöttük. Innen váltak csak igazán követőivé – látásom szerint. Olyan ellenséges környezetben, ahol könnyen fizethettek életükkel, javaik elvesztésével, elkobzásával, csak úgy maradhattak meg elhívásukban, hogy mindvégig hallották szeretett Pásztoruk bátorító, igaz, erőt és reményt adó hangját. János 21,15-23, 2Péter 1,6-21, 1János 1,1-5

Kedves Testvérek!

Ezekben az ingatag, vészterhes napokban vajon csak halljuk az Igét, vagy követjük is? Halljuk, értjük, valljuk az ő szavát? “…Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Máté 28,20b Engedelmeskedünk parancsának, a 19. ill. a 20. versnek az első felét olvasva? “Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek!”

Kérem Atyánkat, segítsen minket, hogy követői legyünk a Fiúnak, a sokak által csak hallgatott, de lélekben, szívben megvetett Prófétának!

P. L.