Kedves virtuálisan jelenlévő Testvérek! J
Múlt vasárnap után Dániellel egyeztetve ma ő folytatja a Dáviddal kapcsolatos múlt héten megkezdett témát. Mégis engedjetek meg néhány gondolatot – főleg az Áhítatban kijelölt igével kapcsolatban, de az is lehet, hogy a végén Dáviddal kapcsolatban is megosztok veletek egy bennem felmerült gondolatot.
Tehát a kijelölt alapigét az Egyszerű fordításból a Máté evangéliuma 20. rész 1-16-ig verseiben így olvashatjuk.
20
1 A mennyek királysága egy olyan gazdához is hasonlítható, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe.
2 Megegyezett a munkásokkal, hogy napi egy ezüstpénzt fizet nekik, majd kiküldte őket a szőlőjébe.
3 Reggel kilenc óra körül ismét kiment a piactérre. Látta, hogy van még ott néhány ember, aki csak áll, és nem csinál semmit.
4Így szólt hozzájuk: »Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és megfelelő fizetést kaptok tőlem.«
5Ők pedig elmentek. Dél körül, majd délután három óra körül újra kiment, és ugyanígy tett.
6Amikor délután öt óra körül ismét kiment a piactérre, újabb embereket” talált, akik ott álltak. Megkérdezte tőlük: »Hát ti miért álltok itt egész nap? Miért nem csináltok semmit?«
7Ők ezt válaszolták: »Azért, mert minket még senki sem fogadott fel«. »Menjetek ki ti is a szőlőmbe!« — mondta nekik.
8Amikor aztán beesteledett, így szólt a szőlő ura a munkások vezetőjéhez: »Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket! Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára!«
9Odamentek hát azok, akik csak öt óra körül kezdték a munkát. Mindegyikük egy ezüstpénzt kapott.
10Amikor az elsők következtek, azt remélték, hogy ők majd többet kapnak. De ugyanúgy egy-egy ezüstpénzt kaptak ők is.
11Amikor átvették a pénzt, panaszkodni kezdtek a gazdának.
12»Akik utoljára jöttek, azok csak egy órát dolgoztak« — mondták. »Te azonban ugyanannyit fizettél nekik, mint nekünk, pedig mi egész nap keményen dolgoztunk a forró napon!«
13Ő pedig így felelt: »Barátom! Nem vagyok igazságtalan veled. Hiszen megegyeztünk, hogy egy ezüstpénzt fizetek neked.
14Fogd tehát, ami a tiéd, és menj el! Én ugyanis ennek az utolsóként érkezett munkásnak is ugyanannyit akarok adni, mint neked.
15Vagy talán nincs jogom azt tenni a saját pénzemmel, amit akarok? Irigy vagy, mert én jót teszek ezekkel az emberekkel?«
16Hát, így lesz sok utolsóból első, és sok elsőből utolsó.”
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de velem néha sajnos előfordul, hogy emberi síkon gondolkodom, mint a reggel felfogadott munkások. Ha te nem így vagy, adj hálát érte, ha viszont veled is elő szokott fordulni, akkor imádkozz te is, ahogy én, hogy ne emberi értékekre figyelő, hanem mennyei mértékekre figyelő tudjak lenni. Formáljon minket ezen a téren is Mennyei Jó Atyánk.
Viszont hálás vagyok azért, hogy ha néha fel-fel jön bennem emberi szempontok alapján talán igazságtalanságnak tűnő érzés, Isten Szent Szelleme eszembe juttatja, hogy az ilyen érzések elég relatívak. De nem kötelező nekem folyton emberi síkon gondolkodni… ha hasonlítani szeretnék Krisztushoz, akkor napról-napra formál, hogy átalakuljon a gondolkodásmódom, hogy belássam, hogy csak az a járható út, hogy én alkalmazkodom az Ő szent gondolataihoz, és nem azt várom el Istentől, hogy én kigondolok valamit, aztán Isten pedig majd asszisztálni fog az én elképzeléseimhez. De hogy visszakanyarodjak a bekezdés elejére, a jelenlegi munkahelyemen, a harmadik héten történt, hogy összehívták az alkalmazottakat megbeszélésre ahol elmondták, hogy az első negyedévre mindenkinek egyformán adnak egy kis jutalmat, mivel az első negyedév nagyon jól sikerült. Akkor úgy gondoltam magamban: „Persze-persze! Mindenkinek! Nekem ugyan minek adnának jutalmat, hiszen az első három hónapból én csak három hetet dolgoztam. ” Aztán mikor a fizetésért mentem fel az irodára, Tibi bácsi (a cég tulajdonos) nekem is odaadta azt az összeget, amit a többieknek is adott! Ledöbbentél? Hidd el én még jobban le voltam döbbenve! Pedig nem „hívő” a szó szoros értelmében. Katolikusnak vallja magát, de tudomásom szerint nem igazán foglalkozik hitéleti/lelki dolgokkal. Ennek ellenére talán mégis van némi hasonlóság az alapigénkben olvasott Szőlősgazda és Tibi bácsi között.
Vajon milyen mértékű a hasonlóságom, vagy akár a tied is a nagy Szőlősgazdához? Főleg olyan szituációkban, amikor egy munkatárssal, vagy szomszéddal kapcsolatban merülnek fel benned olyan kérdések, hogy: „Istenem, miért nem pusztítod már el? Miért nem töröd le róla a büszkeség szarvait? Meddig tűrsz még neki? Nem érdemes várnod rá, úgysem tudod megváltoztatni, nem fog megtérni!” vagy hasonló gondolatok. Na ilyen esetekben gondolkodom/gondolkodunk úgy, mint azok a munkások, akik reggel mentek ki a szőlőbe dolgozni, és azt hitték nagyobb fizetést/jutalmat kapnak majd érte, hiszen reggel óta kint vannak. Az az összeg amin vitatkoztak, körülbelül egy napi bére volt egy átlagos segédmunkásnak (mai értéken 8-10e Ft). Ne feledd el, hogy a megtérő lator is kegyelmet kapott az utolsó (előtti) pillanatban. Mindannyian ugyanazt a bért fogjuk kapni odaát! Vele lehetünk! Istenünkkel! Örökre! Kell ennél több?! Nem, de mégis pluszt fog jelenteni, hogy a többi megváltott is ott lesz és együtt örvendhetünk jelenlétének. Dicsőítsük Őt ezért!
Dáviddal kapcsolatban egy merült fel bennem visszagondolva a múlt heti igékre és prédikációra.
Mégpedig az, ahogy az ige láttatta Dávidot, mint az egyetlen királyt! „Lehet”, hogy nemcsak első Ádám és utolsó Ádám párhuzamot lehet levonni a Bibliánkból, hanem az első Dávid és „Örök Dávid” is megállja a helyét?! Gondolkodj el rajta amikor újra elolvasod a múlt heti igéket!
Isten áldjon mindanyiótokat!
Áldott hetet kíván szeretettel Teofil.