Kedves Olvasó Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim!
Igehirdetésem alapigéje: Ezék 34,11-31; 37,21-28
Palicz László testvérünk imádságra buzdító szavai után szeretném, ha tovább maradnánk Isten Igéje mellett. Jó volt az Istennel szembeni alázatról elmélkedni és annak jelenlétét, növekedését kérni életünkre, gyülekezetünkre. Ezzel a Krisztusra jellemző lelkülettel maradjunk együtt átvenni a mai napra elkészített további Üzenetét.
Ismerős a mondás: „Ember tervez, Isten végez.” Az elmúlt hetekben arra törekedtünk, hogy istentiszteleteinken felkészüljünk az előttünk álló vezetőségválasztásra. Hiszem, hogy Istentől volt a tervezésünk, és a mostani nehéz időkben, a megváltozott körülmények is az Ő végzése szerint vannak. A mondást napjainkra alkalmazva: Isten tervez, az ember azt átveszi, és Isten végzését az ember élvezi. Lássuk tehát, hogy meddig is jutottunk!
Március 1-jén az Ef 4,1-15 alapján, főleg a 11-12. verseket kiemelve Isten ajándékairól volt szó. Olyan emberekről, akiket Ő adott a gyülekezetnek, hogy azt általuk építse. Az ő vezetésük és hatásuk nyomán a gyülekezet minden tagja a Krisztus-testet építő szolgálóvá válik. Végül a Test felnövekszik, kiteljesedik.
Március 8-án József „apostol”-lal foglalkoztunk négy igeszakasz segítségével: Apcs 7,9-18; Zsolt 105,16-23; 1Móz 45,4-13; 46,31-34. (Az ehhez készült bemutatót majd elérhetitek itt a honlapon.) Józsefet azért mertem apostolnak nevezni, mert ez a szó azt jelenti: küldött. Józsefet pedig Isten küldte el(őre). Az ő személyes élettörténetének a végkifejlete egy megszaporodó nép, amely nemzetté teljesedik ki.
Múlt héten – mint már utaltam rá a Lelkipásztori üzenetben – Dezső Gergely testvérünk hirdetett igét Mózesről. Mózes szintén „apostol” volt: „Ezt a Mózest, akit megtagadtak, mondva: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? – ezt küldte el Isten fejedelmül és szabadítóul az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban.” (Apcs 7,35) Próféta is volt, nem is akármilyen! „És nem támadt többé Izráelben olyan próféta, mint Mózes, akit az ÚR színről színre ismert volna.” (5Móz 34,10)
A mai és a jövő vasárnapi istentiszteleten pedig az Ószövetség harmadik nagyjelentőségű szereplőjéről, Dávidról lesz szó. Az ő életében is megjelenik az apostoli vonás: „Keresett az ÚR magának szíve szerint való embert, akit az ő népe fölé fejedelmül rendelt” (1Sám 13,14b); „Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről bizonyságot is tett, és azt mondta: Szívem szerint való férfit találtam, Dávidot, Isai fiát, aki teljesíti minden akaratomat.” (Apcs 13,22). Emellett észrevehetjük prófétai megnyilvánulásait is, amit Péter be is épített a pünkösdi prédikációjába: „Atyámfiai, férfiak, nyíltan beszélhetek nektek Dávid ősatyáról, hogy ő meghalt és eltemettetett, és sírja mind e mai napig köztünk van. De mivel ő próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvéssel megesküdött neki, hogy utódai közül ültet valakit trónjára, a bekövetkezendőt előre látva szólt Krisztus feltámadásáról, hogy nem marad a sírban, s teste sem lát rothadást.” (Apcs 2,29-31) Itt egy kicsit mintha már az evangélista jelleg is megjelenne, de nem akarom belemagyarázni.
Viszont a nagy dávidi életművet (1029-szer fordul elő a neve a Bibliánkban!) leszűkítem e mostani igehirdetésemben. Mégpedig olyan módon, hogy életének kiteljesedését vizsgáljuk meg. Ezért meglepetve ugyan, de örömmel tárom elétek Dávid személyét – Ezékiel próféta könyvéből! Egyébként ő volt az, aki megnevesítve is példaként hozott más korabeli vagy korábban élt ismert személyeket a hallgatósága elé. Egy példa: „Vagy ha dögvészt bocsátanék arra az országra, és kiönteném rá véres haragomat, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, és ha ott volna is Nóé, Dániel és Jób: élek én – mondja az én Uram, az ÚR –, sem fiukat, sem leányukat nem menthetnék meg, csak a maguk lelkét menthetnék meg igazságukkal.” (Ezék 14,19-20) Ez vajon a mi járványban telő mindennapjainkra is vonatkoztatható? …
De most nézzük, mit mond az Úr Ezékielen keresztül Dávidról: 34,23-24 „Egyetlen pásztort állítok föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot. Ő legelteti őket, és ő lesz a pásztoruk. Én pedig, az ÚR, Istenük leszek, és szolgám, Dávid fejedelem lesz közöttük. Én, az ÚR mondtam ezt.”
Majd később: 37,24-25 „Szolgám, Dávid lesz király fölöttük, és egy pásztora lesz mindnyájuknak. Az én törvényeim szerint járnak, és rendelkezéseimet megőrzik és megcselekszik. Azon a földön laknak, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam, amelyen atyáitok is laktak. Ott laknak ők, fiaik és unokáik mindörökké, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük örökre.”
Ez valóban az a Dávid, aki fiatal pirospozsgás korában juhpásztorként nevelkedettt? Akit a családja a mellőzött kisgyereknek tartott? Aki megtanult harcolni medvével, oroszlánnal szemben, de Istennel az oldalán? Hogy majd legyőzve Góliátot, kivárja a királlyá tételét és kiszélesítse uralkodását? Aki Izráel országának aranykorát hozta el, átvette Istentől a templomának tervét és megvalósította az Ő dicsőítését ének-zenével, istentisztelettel és harci győzelmekkel egyaránt?! Aki 40 évnyi uralkodás után 70 évesen „elment azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy”? Igen ő az! Sok mindent lehetne felidézni földi életéből, de alapigénk már másképpen láttatja őt.
Ezékiel könyvének ez a szakasza (33-39. rész) Izráel új életének a bemutatásával foglalkozik. Először a vezetőkről, azaz a pásztorokról van szó. Amit nem tettek meg a hamis pásztorok, azt a jövőbeli igaz pásztor megteszi: törődik nyájával (34,11-16), ítéletet tesz a juhok között (17-24. vers) és áldásteli békeszövetséget hoz létre (25-31. vers). Ő maga Isten! Csodálatos munkája leírásának közepén jelenik meg Dávid, Isten szolgája, a nyáj pásztora és a nép fejedelme. Mindezeket a címeket igazából csak Jézus Krisztus töltötte be maradéktalanul. Emiatt sokan azt mondják, hogy Róla szól ez a prófécia, hiszen Jézus Dávid fia. Valóban, Jézus az egyetlen, igazi, jó pásztor (Jn 10,11-18). De mások szerint itt Dávidhoz hasonló, az ő ágából származó uralkodóról van szó, aki megteszi Izráelért, amit Dávid tett – csak még teljesebben. Ezékiel viszont itt is – mint Nóé, Dániel és Jób esetében – arra bizonyos Dávidra utalt, akinek a földi 70 életévét mindenki ismerte akkor, és ismerhetjük ma is. Ám Ezékiel már a feltámadott Dávidról beszél! Könyvének 37. részében az erőteljes látomás és szemléltetés segítségével bemutatja Izráel népének Isten Lelke általi helyreállítását és egyesítését. Az Egy Isten egy népéről és élükön egy fejedelemről beszél: Dávidról. Ez a fejedelem majd áldozatot fog bemutatni uralma során. „A fejedelem áldozzék azon a napon egy bikával, bűnért való áldozatul önmagáért és az ország egész népéért.” (Ezék 45,22) Ez összhangban van más próféciákkal is: „Azután megtérnek Izráel fiai, és keresik Istenüket, az Urat és Dávidot, a királyukat, és remegve folyamodnak az Úrhoz és az ő jóságához az utolsó időkben.” (Hós 3,5) „hanem az Úrnak, az ő Istenüknek szolgálnak, és Dávidnak, a királyuknak, akit föltámasztok nekik.” (Jer 30,9)
Látjuk tehát a feltámadt Dávidot. Dicsőségben uralkodik Izráelen, jól pásztorolja és fejedelemként vezeti őket. Isten szerint. A prófétai jövőben… Na, de mi közünk nekünk mindehhez?! Itt és ma, egy világjárvány közepén, egymástól elrekesztve?
Kedves Olvasóim! Ez a prófécia talán már nem is olyan távoli. Megvalósul teljes mértékben. Mert Isten tervében benne van. És mert kijelentette, hogy tudjunk róla, készüljünk rá és akár tegyünk is érte. Mi?! Igen, te és én! Hittel és reménységgel készülhetünk a nagy uralmi váltásra. Amikortól a teljes isteni rend fog uralkodni az egész világon. Az újjáteremtett és új életre feltámasztott embereken, de minden más teremtményen is. Amikor majd „minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére!” Te közéjük tartozol már? Átadtad életed irányítását az Egyedüli Úrnak? Rendezted bűneidet és élsz napról-napra Isten kegyelmével?
Ha ez újjászületés birtokosai és e feltámadás reménységével élők között vagy, akkor ennek bizonyossága felülmúl minden eföldi veszélyt, félelmet és nyomorúságot! Felemelheted tekinteted és láthatod a fényes jövőt, Isten kiteljesedő uralmát. És akkor minden nap ebben az uralomban élsz örömmel, alázattal és reménységgel. Aki Dávidnak megadta az őneki szánt kiváltságot, a neked szántat is megadja! Fogadd el alázattal, amiket ezekben a napokban is nyújt neked. Megenged nehézségeket, korlátozásokat, és ismeri kétségeidet, félelmeidet, csüggedésedet. Halld meg biztatását, lásd meg tervének kibontakozását és bízzál Benne még jobban!
Kívánom, hogy semmi ne szakítson el bennünket Isten szeretetétől! Hadd legyen igaz ránk és hadd legyen miénk is Pál bizonyossága: „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás vagy üldözés vagy éhség vagy mezítelenség vagy veszedelem vagy fegyver? Mert meg van írva: Teérted gyilkoltatunk mindennap, vágójuhoknak tekintenek bennünket. De mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.” (Róm 8,35-39) Ámen!
Szeretettel testvéretek: Dánie-lp